Borsi Bálint merész és párját ritkító vállalkozásba fogott, az angol nonszensz vers hagyomány talán egyedüli magyarhangjának, Varró Dánielnek félreismerhetetlen tónusát gondolja tovább műveiben. Nem ez a különleges, hisz a varródanis stílust jópáran utánozzák, Borsi Bálint azonban nem epigon, hanem saját jogon művész, aki a maga metaforáit, világlátását, szóleleteit gyúrja bele az újrahasznosított dikcióba, olykor a Havasi Attila-féle abszurdig, Morgenstern bitódalaiig táncolva. Ennek fényében nem kétséges részéről a műfaj imponáló ismerete, de fordításaiban annak méltó meghonosításának képessége is megmutatkozik